Gyerekkoromban nagymamám minden nevesebb családi eseményre házi rétest készített - hozzá kell tennem, hogy annál finomabb réteseket soha sehol nem ettem. Anyuval igyekeztünk elsajátítani hétvégén a rétes készítés fortélyait, ami sokszor hahotázásba fulladt - főleg nagymamám nevetett nagyokat a sajátos technikánkon.
Ezeken a képeken mi bénázunk Anyuval, de majd lesznek olyanok is, ahol Apu és Tomi nyújtja a tésztát - az is mókás volt... :)
Már a tészta dagasztása sem kis meló...

Itt még jól nyúlik a tészta...
Valamiért több lett a tésztában a lyuk, mint a használható terület, de Anyu leleményesen a maradékokkal elkezdte betömködni őket. Természetesen nem sikerült asztal méretűre kinyújtani a tésztát, így egy csöppet vastagabb lett a kelleténél...

Ez a mozzanat már tökéletesen ment - egyébként a tölteléket nem látjátok, de iszonyatosan finom édes túrós rétes lett belőle...

Első tepsi büszkeségünk még nyersen... :) - Jó móka volt... :)
11 megjegyzés:
Oh, yummy!!! Szerintem a feltekert rétes tökéletesen néz ki, s biztosan az íze is fenséges volt :) Nagyon aranyosak vagytok a konyhában! Jó móka lehetett :)
S mennyire hasonlítasz anyukádra!!!
Millió puszka, N.
Én is gondolkodtam már házi rétes sütésen, de eddig nem tudtam rávenni magam, ezért gratulálok a bátorságodhoz.
A mamám rétese számomra is felejthetetlen... és nyújtottam már én is....azért itt-ott lukaska volt az enyém is... :-)))
Gratulálok! Ügyesek voltatok!...és demegkóstolnám!!!!!
:-))))))))))))
Nekem anyukám tudott ilyen, nagyon finom rétest készíteni, én egyszer próbálkoztam vele, de az atyaúristen is tiszta liszt lett, utána többet nem próbáltam. Párom hiányolja, hogy kisütve nem mutattad meg. :-))))
Gyerekkori emlékeket idéztél meg. Nálunk apukám tudott fenséges rétest sütni, fantasztikusan tudta nyújtani, soha nem lyukadt neki és nagyon vékonyra tudta kihúzogatni a konyhai nagy asztalon, a fehér damaszterítőn. Soha nem felejtem el a látványt.
A magam részéről maradok a mélyhűtöttnél, mivel mindkét próbálkozásom katasztrófába torkollott, pedig ha hinni lehet a kóstolóknak sütni sokkal jobban tudok, mint főzni, de nem házi rétest, sajnos.
Én is szívesen megkóstoltam volna:)Gondolom a nagyid büszke volt rátok és boldogan adta át nektek a kis titkokat,mire figyeljetek,mitől lesz olyan mint az övé!Fincsi lehetett:)
Óóóh Istenem,de szeretem a túrósrétest:)))NAgyon tetszett a leírásod,aranyosak lehettetek és a drága NAgyikád is,ahogy kacagott rajtatok:)
Az én NAgyikám is nagyon finomat készített,de a répásat soha nem tudtam megenni:))
Ezt nevezem!!! Ügyesek vagytok! Imádom a rétest, de így nyújtani sose fogok, pedig ez az igazi!!
Jó kis családi program! :-) Annak idején a nyári szünetben én is nyújtottam a nagymamámmal, de azok az idők sajnos elmúltak! Nagyon guszta rétest kerekítettetek!
Húúú, nagyon ügyik vagytok!!!
Minden elismerésem!!:)
Megjegyzés küldése